Abstract
A kollektív emlékezet ma már nemcsak történetekből, hanem olyan vizuális archívumok által konstruált térből is áll, mint a stock fotók internetes tárháza. A stock fotók látszólag semleges, univerzális képi nyelve valójában egy normatív világképet közvetít, amely aktívan formálja a kollektív tudást, és hosszútávon fenntart bizonyos vizuális alapértelmezéseket. A tanulmány azt mutatja meg, hogy miként működik a kereskedelmi képalkotás a patriarchális rend vizuális infrastruktúrájaként. Kiindulópontja, hogy a keresőmotorok által preferált képek ismétlődő mintázatokat hoznak létre: a férfit, mint alapértelmezett szubjektumot, a nőt, mint kontextuális, gyakran alárendelt szereplőt jelenítik meg. Ezen sémák nem csak reprezentálnak, hanem hosszútávon normát termelnek és stabilizálnak.
A kutatás Simone de Beauvoir (2015) és Caroline Criado Perez (2019) feminista elméleteire támaszkodva kvalitatív vizuális tartalomelemzéssel és kritikai diskurzuselemzéssel tárja fel a sztereotip kulcsszavak mentén megjelenő képi logikákat. Az elemzés a testek elhelyezésére, a térhasználatra, a nonverbális jelekre és az esztétikai szereposztásra fókuszál. A dolgozat amellett érvel, hogy a kereskedelmi képek nem puszta illusztrációk, hanem a kollektív tudás egyik legláthatatlanabb, mégis leghatékonyabb ideológiai eszközei.
Kulcsszavak: gender elmélet, reprezentáció, kollektív emlékezet, vizuális archívumok, nemi szerepek, stock fotók
